A római castrum
5
1 értékelés alapján
Despre
Ugyancsak itt, Torda közelében, a rómaiak építették a legnagyobb tábort egész Daciában. Tudták, hogy jó itt a föld, és tiszta a levegő. A dákok kincsét is keresték, de mindenekelőtt a kitermelhető só vonzotta ide őket.
A római Potaissa castrum a környék legfontosabb történelmi-régészeti emléke. A castrum az 5. macedón légióhoz tartozott, amelyet 168-ban építettek Marcus Aurelius császár uralkodása alatt.
A római castrum egy hatalmas téglalap, amelynek hosszanti oldala – az északi és a déli – 573 m, a rövidebb oldalai pedig – a keleti és a nyugati – 408 m hosszú, területe pedig 23,37 ha. Orientációja és pozíciója révén megfelel az adott korszak katonai elvárásainak. Így a decumanum kapu a magasabb területre (nyugatra) irányul, és a fennsík, amelyre épült, árvizektől és természeti csapásoktól védett, ugyanakkor közel van egy patakhoz. A fennsík az ókori város és a környező területek felett helyezkedik el, ami jó kilátást tett lehetővé a castrum irányából.
A castrum mérete alapján körülbelül 5000 katonát tudott befogadni. A római castrum falainak építésénél a környék számos kőbányájából kitermelt köveket használtak fel, amelyek vastagsága 1,7 és 2 m között volt.
A castrum romjai a késői középkorig fennmaradtak. Ezt követően a megmunkált kövekből számos templomot és más épületeket építettek Torda központjában. Számos ősi tárgyat találtak a castrum területén – épületdarabokat, szobrokat, mozaikokat, kőfeliratokat, érméket, apró tárgyakat. Mindezek megtekinthetők az ország különféle gyűjteményeiben és múzeumaiban: a Tordai Történeti Múzeumban, illetve külföldi, leginkább a budapesti és bécsi múzeumokban.
Ez az egyetlen légiós tábor Daciában, amelyben nem zajlanak építkezések, és ahol régészeti ásatások végezhetők, mivel régészeti lelőhelyként van számon tartva.
Castrul Roman
Din punct de vedere al dimensiunii, castrul avea capacitatea de a adăposti în jur de 5.000 de militari. La construcția zidurilor Castrului Roman au folosit rocile extrase din mai multe cariere din împrejurimi, acestea având o grosime cuprinsă între 1,7 – 2 m.
Ruinele Castrului au rezistat până târziu în Evul Mediu. Apoi, pietrele fasonate au fost folosite pentru construcția a numeroase biserici și alte clădiri din centrul Turzii. În castru au fost descoperite mai multe obiecte vechi – piese arhitectonice, sculpturi, mozaicuri, inscripții în piatră, monede, obiecte mărunte – acestea găsindu-se acum în diferite colecții și muzee din țară, printre care și în Muzeul de Istorie Turda, sau din străinătate, majoritatea la Budapesta și Viena.
Este singurul castru de legiune din Dacia care nu este afectat de construcții și unde se pot face săpături arheologice, având statut de rezervație arheologică.
O puternică incursiune în istorie, o legătură vie cu trecutul.
Galerie foto
